Első alkalommal került megrendezésre az egyházi jelnyelvi tolmácsok találkozója.
Ennek a hiánypótló alkalomnak a Budapest-Tabáni Alexandriai Szent Katalin Plébánia adott otthont. Ezen a plébánián működik a Katolikus Hallássérült Pasztoráció. Itt járjuk azt a sajátos utat, mely az országban egyedülálló: siket, nagyothalló és halló hívekkel közösen veszünk részt a szentmiséken, akadálymentesen, az Úr asztala körül.
Ebben az akadálymentesítésben kitüntetett szerepük van a jelnyelvi tolmácsoknak. Erre a találkozóra azokat a tolmácsokat hívtuk meg, akikről tudtuk, hogy rendszeresen tolmácsolnak egyházi szertartásokon. A találkozó alkalmával közelebb kerülhettünk egymáshoz, jobban megismertük egymást. Közösen gondolkodhattunk sajátos és különleges szolgálatunkról.
Az alkalomról Kompán Julianna készített egy rövid, írásos beszámolót.
Egyházi jelnyelvi tolmácsok találkozóját tartottuk a Tabáni Plébánián. A napunkat a pünkösdi történettel csendességben kezdtük meg, ahol a Szentlélek kiáradt és a nyelvek korlátait áttörte, a különböző népek, nemzetek emberei megérthették egymást, látható tolmács nélkül. Ők akkor nem értették, hogyan történhetett, de az üzenetet megérthették, amit Péteren és a tanítványokon keresztül Isten lehetővé tett egy láthatatlan tolmács segítségével, méghozzá a Szentlélekkel, akit Jézus is megígért, hogy el fog küldeni.
Az egyházban is vannak láthatatlannak tűnő emberek, személyek, szerepek. De Krisztus testét az egyházat közösen alkotjuk, alkothatjuk.
Nagy-nagy hála van a szívünkben, hogy a Hallássérült Pasztorációnak nemcsak budapesti, de pécsi tolmácsain túl hasonló szolgálatot folytató marosvásárhelyi és pozsonyi jelnyelvi tolmácsok is kapcsolódtak, hogy kapcsolódjunk Istenhez, egymáshoz és közösségeinkhez. Láncszem, kapocs szerepünkön gondolkodhattunk. Ez az alkalom elsősorban mi tolmácsok egymáshoz kapcsolódásáról szólt, hogy megismerhessük egymást, és egymás egyházi területen végzett jelnyelvvel, akadálymentesítéssel, szemléletformálással kapcsolatos szolgálatait.
Ugyan csak egy napot töltöttünk együtt, de mindnyájunk szíve csordultig töltődhetett. A Lélek munkája, hogy találkozhattunk és egymást megismerve, egymáshordozását is ajándékba kaphattuk.
Határon túli tapasztalatokat megismerve, még fontosabb, hogy imádságainkba hordozzuk a hallássérült hívek akadálymentes egyházi közösséghez kapcsolódását is!
Imádkozzunk olyan, szolgálókért, tolmácsokért, papokért, akik szívére Isten ezt a szolgálatot bízta!
Országhatáron belül is lássuk meg egymást! Vegyük észre az akadályokat és tegyünk ellene, hogy mindenki akadályok nélkül kapcsolódhasson Istenünkhöz!
Írta: Kompán Julianna jelnyelvi tolmács