November 25. – Alexandriai Szent Katalin ünnepe
November 25. – Alexandriai Szent Katalin ünnepe, a tabáni templomunk búcsúnapja.
Alexandriai Szent Katalin élete
Katalin (a ciprusi király leánya?), akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának. A szép királylány az egyiptomi Alexandriában élt, és műveltségével kitűnt kortársai közül.Amikor Maxentius császár (305-312) Alexandriába látogatott, halálos ítélettel fenyegették meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak.
Katalin a császár elé lépett, és bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek is.Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt.
A császár dühében máglyára ítélte valamennyit bölcselőjét. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta
őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet.
Az uralkodó ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin ezt egyértelműen visszautasította.
Ekkor a hiúságában megsértett Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta
és börtönbe vetette. Az itt töltött időt, környezete megtérítésére használta föl. Maxentius ezután halállal kezdte fenyegetni. Készíttetett egy
késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták
ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták.
A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott ,,a keresztények hatalmas Istenének’’, s a császárné is megvallotta, hogy kereszténnyé lett.
Kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Erre a császár feleségét is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és kétszáz
katonával együtt lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le. Amikor feje lehullott – a legendája szerint – testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el.
A vesztőhelyen Katalin azzal a kéréssel fordult az Úrhoz, hogy ha a mennyországba kerül, mindazokat, akik majd közbenjárását kérik
és Isten oltáránál megemlékeznek róla, óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Azt is kérte, hogy
aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. S utoljára bűnbocsánatot is kért az őt segítségül hívók számára. Ezután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak.
Katalint a középkorban széles körben tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok,
filozófusok és ügyvédek is védőszentjüknek választották. A középkori egyetemek, főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok is védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik. S mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.